Lilla vagyok, Orgoványról. Az okosbaba programot tavaly júliusban ismertem meg, azóta tanulunk Karinával.
A magyar mellett még 6 (angol, olasz, francia, orosz, német és kínai) nyelven tanulunk. Jómagam angolul és olaszul beszélek és én tanítom rájuk Karinát, a kínait kizárólag a számítógép segítségével tanuljuk, a maradék három nyelvvel pedig nyelvtanárok segítségével ismerkedünk. Emellett minden nap olvasunk, képtényeket nézünk (melynek célja az általános ismeretterjesztés) és matekozunk.
Sokan kiakadnak, ha meghallják, hogy mi Karinával tanulunk. Miért kínozzuk ilyennel? – és egyéb, hasonló kérdéseket tesznek fel. De ez neki ÖRÖM!
Látnotok kellene, hogy hogyan szalad a polchoz, ahol a szókártyák vannak, abban a pillanatban, ahogy apa hazaér a munkából…
Vagy ahogy szalad a labdáért, és mondja, hogy ’mjács’, amikor az oroszos tanító belép a szobába...
Vagy amikor felmászik az ölembe, amikor észreveszi, hogy leülök a számítógéphez...
Vagy amikor bekuporodik a könyvespolc és az asztal közötti kis részbe egy könyvvel a kezében…
Vagy amikor meglátja a hűtőszekrényre kirakott betűket, és elkezdi sorolni, hogy melyik mi…
Vagy amikor az utcán, sétálás közben nagy örömmel mutat az Elsőbbségadás kötelező táblára, és mondja, hogy Eekö…
Persze nem volt a tudása mindig ilyen nyilvánvaló, hiszen amíg a baba nem tud valamilyen szinten beszélni, nem látszik, hogy ér-e egyáltalán valamit, amit csinálunk. Hosszú hónapok teltek el anélkül, hogy láttunk volna eredményét. Persze az egyik legfontosabb eredmény nyilvánvaló: hogy Karina boldog, kiegyensúlyozott baba, hiszen anya (és apa is!) rengeteget foglalkozik vele!
Azt is tudni kell persze, hogy rengeteg munkával, készüléssel jár együtt a tanítás. Szókártyák gyártása, képek vagdosása, ötletek gyűjtése, PowerPoint vetítőprogramok készítése, könyvek gyártása, és sok-sok nyalánkság az, ami kitölti azt a néhány órát, amíg Karina alszik. De fontos szem előtt tartani azt is, hogy mindezzel az ő jövőjét alapozzuk meg. Bizonyított tény, hogy akik babaként megtanulnak olvasni, megismerik a pöttyöket, a matematikai alapműveleteket, azoknak később, iskolás korukban sokkal több idejük marad élni. Nem kell az írásbeli házi feladatokkal órákig nyavalyogni, napokon keresztül tanulni a Toldit, és még sorolhatnám, hiszen a korai tanítás eredményeképpen sokkal több agysejtjük dolgozik, mint az átlagembernek. Ők percek alatt elkészülnek a feladataikkal, és már mehetnek is játszani, zeneórára, szakkörökre – hisz a tanulás utáni vágy örökké élni fog bennük. Neked napi fél órádba kerül, neki viszont az egész jövőjét megváltoztatod!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
